3.2 A szólamok zenét tartalmaznak

@translationof Voices contain music

Ahogy az énekeseknek dallamok kellenek ahhoz, hogy énekelhessenek, a LilyPondnak is szüksége van hangokra. A valódi zene minden hangszer számára magában a kottában szereplő szólamokat jelenti – ezek nem csak a zenének, hanem magának a LilyPondnak is alapkövei.

3.2.1 Hangzatos szólamok

@translationof I’m hearing Voices

A LilyPond kotta legalsó rétege a ‘Szólam környezet’ vagy röviden ‘Szólamok’. A szólamokat egyes csomagokban csak rétegeknek nevezzük.

Valójában a szólam környezet az egyetlen, ami zenét tartalmazhat. Ha szólam környezetet nem hozunk létre, akkor automatikusan készül egy, ahogy láthattuk ennek a fejezetnek az elején. Egyes hangszerek – mint az oboa is – egy időben csak egy hangot képesek kiadni. Az ilyen hangszerekre írt zenék monofonikusak és csak egyetlen hangot tartalmaznak (egy időben). Azon hangszerek esetén, melyek képesek egy időben több hangot is kiadni – mint a zongora – sokszor többszörös szólamokra van szükségünk, akár különböző ütemben.

Egy egyszerű szólam több hangjegyet is tartalmazhat egy akkordban, tehát felmerül a kérdés, hogy mikor is van szükségünk többszörös szólamra. Nézzük az első példát, 4 akkorddal:

\key g \major <d g>4 <d fis> <d a'> <d g>

A fenti példa leírható egyszerű, kúpos („kacsacsőr”) zárójelekkel, < ... >, így csak egy egyszeres szólamra volt szükségünk. De tegyük fel, hogy, hogy a FISZ egy nyolcad, melyet egy másik G nyolcad követ. Ebben esetben két hangunk van, mely ugyanakkor kezdődik, de különböző hanghosszúságú: a negyed D és a nyolcad FISZ. Hogy írjuk ezt le? Nem írhatjuk akkordként, hiszen egy akkordban minden hang azonos hosszúságú és nem írhatjuk egymást követő hangokként sem, hiszen egy időben kell kezdődniük a hangoknak. Ilyenkor van szükségünk két szólamra.

Nézzük, hogy néz ez ki a LilyPond szintaxisában.

A legegyszerűbb módja olyan részek rögzítésének, amelyek több mint egy hangot tartalmaznak egy szólamban, hogy szekvenciát {...} használunk és ezt kombináljuk a szögletes zárójelekkel <<...>>. Az ilyen a részeket \\ segítségével kell elválasztani ahhoz, hogy különböző szólamként jelenjenek meg. Az elválasztó jelek nélkül a hangok egyetlen szólamként szerepelnének, ami általában hibát okoz. Ez a technika használható olyan daraboknál melyek leginkább monofonikusak és néhány részük polifón.

Itt egy példa, ami a fenti akkord egyik hangját két szólamra osztja és kötést is tartalmaz:

\key g \major % 1. szólam 2. szólam << { g4 fis8( g) a4 g } \\ { d4 d d d } >>

Vegyük észre, hogy a második hang szárai lefele mutatnak.

Íme egy másik egyszerű példa:

\key d \minor % 1. szólam 2. szólam << { r4 g g4. a8 } \\ { d,2 d4 g } >> << { bes4 bes c bes } \\ { g4 g g8( a) g4 } >> << { a2. r4 } \\ { fis2. s4 } >>

Nem szükséges, hogy minden ütemet elválasszunk a << \\ >> segítségével. Olyan zenék esetén, ahol csak néhány hang van minden ütemben, ez a felépítés segíti a kód olvashatóságát, de ha már sok hang van, akkor jobb, ha a hangokat külön-külön jegyezzük le, például így:

\key d \minor << { % 1. szólam r4 g g4. a8 | bes4 bes c bes | a2. r4 | } \\ { % 2. szólam d,2 d4 g | g4 g g8( a) g4 | fis2. s4 | } >>

A fenti példában csak két szólam van, de ha három vagy több szólamot kell lejegyezni, azt is hasonlóan lehet megoldani visszaperjelek (back-slash) használatával.

A szólam környezetek nevei "1", "2", stb. Minden ilyen környezetben a függőleges elrendezés (kötések, szárak, dinamika, stb) megfelelően jelenik meg.

\new Staff \relative { % Fő hang c'16 d e f % 1. szólam 2. szólam 3. szólam << { g4 f e } \\ { r8 e4 d c8~ } >> << { d2 e2 } \\ { c8 b16 a b8 g~ g2 } \\ { s4 b4 c2 } >> }

A fő szólamtól különválasztva jelennek meg a << .. >> között szereplő szólamok (hangok). Ezt hívjuk szimultán felépítésnek. Az átkötések és kötőívek csak az azonos szólamon belül kötik össze a hangokat, tehát ezek nem kerülhetnek belülre vagy kívülre a szimultán felépítéshez képest. Fordítva, szimultán felépítés esetén azok a párhuzamos szólamok, amelyek ugyanabban az ötvonalban vannak, egy szólamnak minősülnek. Egyéb szólamhoz kapcsolódó tulajdonságok átöröklődnek a szimultán felépítésbe is. Itt egy másik példa, melynél a különböző szólamokban különböző színű hangok szerepelnek. Vegyük észre, hogy adott szólambeli változások nincsenek hatással más szólamokra, de a változtatások ugyanabban a szólamban később is érvényesek. Vegyük észre azt is, hogy az összekötött hangokat szétválaszthatja az ütemhatár, ahogy a kék háromszöget jelző szólamban láthatjuk:

\new Staff \relative { % Fő szólam c'16 d e f << % 1. ütem { \voiceOneStyle g4 f e } \\ { \voiceTwoStyle r8 e4 d c8~ } >> << % 2. ütem % 1. szólam folytatása { d2 e2 } \\ % 2. szólam folytatása { c8 b16 a b8 g ~ g2 } \\ { \voiceThreeStyle s4 b4 c2 } >> }

A \voiceXXXStyle parancsot elsősorban oktatási célra érdemes használni, olyan esetben, mint amilyet ez is. Ezek a parancsok módosítják a hangok színét illetve a kottafejet, a szárat, a gerendákat és a hangfejek stílusát, így lesznek a szólamok könnyen felismerhetőek.

Az első szólam piros rombusz, a második kék háromszög, a harmadik zöld áthúzott kör, a negyedik (itt nem használt) magenta kereszt. A \voiceNeutralStyle (szintén nem használt a fenti példában) visszaállítja a stílust az alapértelmezettre. Később az Objektumok láthatósága és színe és Változók felhasználása a finomhangoláshoz fejezetekben majd látni fogjuk, hogyan lehet hasonló parancsokat létrehozni.

A polifónia nem változtatja meg a hangjegyek viszonyát a \relative { } blokkon belül. Minden hangjegy helyzetét az azt megelőző hang illetve első hang helyzete határozza meg.

\relative c' { noteA << < noteB noteC > \\ noteD >> noteE }

noteB is relative to noteA
noteC is relative to noteB, not noteA;
noteD is relative to noteB, not noteA or noteC;
noteE is relative to noteD, not noteA.

Van egy másik módszer, ami egyszerűbb, ha a hangjegyek a szólamokon belül teljesen szét vannak választva. Ezt úgy érthetjük el, hogy a \relative parancsot használjuk minden szólam kezdetén:

\relative c' { noteA ... }
<<
  \relative c'' { < noteB noteC > ... }
\\
  \relative g' { noteD ... }
>>
\relative c' { noteE ... }

Végül vizsgáljuk meg a szólamokat összetettebb zene esetén. Nézzük Chopin Deux Nocturne, Op 32. művének első két ütemét. A továbbiakban is ezt a példát fogjuk használni arra, hogy a jelölésekre használható különböző technikákat szemléltessük, ezért tekintsünk el attól, hogy az alábbi kód elsőre rejtélyesnek tűnhet és koncentráljunk csak a zenére és a szólamokra – a nehezebb részeket majd a későbbi fejezetekben áttekintjük.

A szárak iránya gyakran jelzi két egyidejű dallamsor folytonosságát. A fenti példánál a legfelső hangjegy szárai felfelé mutatnak, az alsóké mind lefelé. Ez az első jelölés, amire szükségünk van több szólam lejegyzése során.

Leginkább viszont akkor van szükségünk többszörös szólamokra, amikor a hangok ugyanakkor kezdődnek ugyan, de különböző hosszúságúak. Nézzük azt a hangot, ami első ütem harmadik ütésekor kezdődik. Az ASZ egy pontozott negyed, az alatta levő F egy pontozatlan negyed, a DESZ pedig egy fél hang. Ezek nem írhatók le akkordként, hiszen akkord esetén minden hang azonos hosszúságú. Nem írhatóak le egymást követő hangokként sem, hiszen egy időben kell kezdődniük. Az ütemnek ebben a részében három szólamra van szükségünk, és normál esetben az egész ütem három szólamú, ahogy az alábbi példa mutatja, ahol különböző hangjegyfejeket használunk különböző színekkel a három szólamhoz. Szeretnénk ismét kihangsúlyozni, hogy az alábbi példa mögötti kódot később elmagyarázzuk, most csak hagyjuk figyelmen kívül azokat a részeket, amik nem érthetőek.

Kezdjük a legelején a fenti zene kódolását. Látni fogjuk, hogy beleütközünk majd több problémába is (de ez ne keserítsen el minket, a lényeg, hogy ezekből tanulunk :) ). Kezdjük azzal, amit tanultunk: a << \\ >> használatával. Gépeljük be a három szólam első ütemét:

\new Staff \relative { \key aes \major << { c''2 aes4. bes8 } \\ { aes2 f4 fes } \\ { <ees c>2 des2 } >> <c ees aes c>1 }

A szárak iránya automatikusan hozzárendelődik a szólamokhoz, a páratlan-sorszámú szólamoknál felfelé, a párosoknál lefelé. Az első és második szólamhoz tartozó hangok szárai megfelelőek, de a harmadik szólamban a száraknak lefelé kellene állniuk. Ezt úgy javíthatjuk, hogy a harmadik szólamot átugorjuk (üresen hagyjuk) és a negyedik szólamba helyezzük az eredetileg harmadik szólamot. Ezt egyszerűen megtehetjük a \\ segítségével:

\new Staff \relative { \key aes \major << % 1. szólam { c''2 aes4. bes8 } \\ % 2. szólam { aes2 f4 fes } \\ % 3. szólam - elhagyjuk \\ % 4. szólam { <ees c>2 des2 } >> <c ees aes c>1 }

Látjuk, hogy ez megoldotta a problémát a szárak irányával kapcsolatban, de előhozott egy másikat, ami többszörös szólamoknál néha előfordul – a hangok szárai a szólamon belül ütköznek más kottafejekkel más szólamokban. A hangok megtervezéséhez a LilyPond lehetővé teszi, hogy hangok illetve akkordok esetén, két hang ugyanazt a függőleges pozíciót foglalja el akár ellentétes szárirány esetén, viszont figyelembe veszi azt, hogy bizonyos esetekben a harmadik és a negyedik szólam elmozdulhat, ezzel elkerülve azt, hogy a kottafejek egymást fedjék. Ez általában működik, de a fenti példában egyértelmű, hogy az alacsonyabb szólamok alapértelmezetten nem jól helyezkednek el. Jelenleg még nem vagyunk készen rá, hogy ezt kijavítsuk, úgyhogy most ezt érintetlenül hagyjuk és visszatérünk rá egy későbbi fejezetben – lásd force-hshift tulajdonság az Egymást átfedő jelek javítása fejezetben.

Lásd még

A kottaírás kézikönyve: (notation)Multiple voices section ‘Multiple voices’ in A kottaírás kézikönyve.

3.2.2 Szólamok kézi létrehozása

@translationof Explicitly instantiating voices

A << >> blokkon belül is létrehozhatunk polifón zenét és ha szükséges, a \voiceOne ... \voiceFour parancsokkal jelezhetjük a szárak, ívek, stb irányát. Hosszabb kották esetén ez a módszer átláthatóbb, mert így külön-külön írhatjuk a szólamokat és beszédesebb neveket is adhatunk nekik.

Konkrétan a << \\ >>szerkezet, amit az előző fejezetben használtunk:

\new Staff {
  \relative {
    << { e'4 f g a } \\ { c,4 d e f } >>
  }
}

egyenértékű az alábbival:

\new Staff <<
  \new Voice = "1" { \voiceOne \relative { e'4 f g a } }
  \new Voice = "2" { \voiceTwo \relative { c'4 d e f } }
>>

Mindkét fenti esetben az alábbi kottát kapjuk

A \voiceXXX parancs meghatározza a szárak irányát, az átkötéseket, a kötőíveket, az artikulációt, a szöveges magyarázatokat, a pontozott hangokat és az ujjrendet. A \voiceOne és a \voiceThree hatására a mutató elemek felfele mutatnak, míg a \voiceTwo és a \voiceFour esetén lefelé. Ezen parancsok ha szükséges vízszintes eltolást is létrehoznak minden szólam esetén, hogy elkerüljék a kottafejek ütközését. A \oneVoice parancs visszaállítja a beállításokat a normál egyszeres szólamra.

Nézzünk egy egyszerű példát arra, hogy a \oneVoice, \voiceOne és \voiceTwo parancsok milyen hatással vannak a jelzésekre, ívekre illetve dinamikára:

\relative c'{ % Alapértelmezett viselkedés vagy viselkedés \oneVoice után c d8~ d e4( f g a) b-> c }

\relative c'{ \voiceOne c d8~ d e4( f g a) b-> c \oneVoice c, d8~ d e4( f g a) b-> c }

\relative c'{ \voiceTwo c d8~ d e4( f g a) b-> c \oneVoice c, d8~ d e4( f g a) b-> c }

Nézzük végig a három különböző lejegyzési módját ugyanannak a polifón dallamnak, és vizsgáljuk meg melyik milyen esetben előnyös, használva az előző fejezetbeli példát.

A << >> közt található kifejezés a főszólamhoz tartozik (jegyezzük meg, hogy a << >> használata során ez nem igaz). Ez akkor hasznos, amikor további szólamok jelennek meg a főszólam mellett. Egy helyesebb megvalósítása a példánknak alább látható. The red diamond-shaped notes demonstrate that the main melody is now in a single voice context, permitting a phrasing slur to be drawn over them.

\new Staff \relative { \voiceOneStyle % A következő hangok monofónok c'16^( d e f % Szimultán rész három szólammal << % Continue the main voice in parallel { g4 f e | d2 e2) | } % Initiate second voice \new Voice { % Set stems, etc., down \voiceTwo r8 e4 d c8~ | c8 b16 a b8 g~ g2 | } % Initiate third voice \new Voice { % Set stems, etc, up \voiceThree s2. | s4 b4 c2 | } >> }

Létrehozhatunk többszörösen beágyazott polifón szerkezetet is, és ha a szólamok rövidek, az alábbi módon természetesebbnek tűnik a leírásuk:

\new Staff \relative { c'16^( d e f << { g4 f e | d2 e2) | } \new Voice { \voiceTwo r8 e4 d c8~ << { c8 b16 a b8 g~ g2 } \new Voice { \voiceThree s4 b4 c2 } >> } >> }

A szólamokat akkor érdemes így írni, ha a zene csak egy kis része polifón. Viszont amikor az egész ötvonalas kotta nagyrésze polifón, egyszerűbb, ha többszörös szólamokat használunk mindenütt, – ritkított hangokkal, hogy átlépjük azokat a részeket, ahol a szólamok üresek. Az alábbi példa ezt mutatja:

\new Staff \relative << % Initiate first voice \new Voice { \voiceOne c'16^( d e f g4 f e | d2 e2) | } % Initiate second voice \new Voice { % Set stems, etc, down \voiceTwo s4 r8 e4 d c8~ | c8 b16 a b8 g~ g2 | } % Initiate third voice \new Voice { % Set stems, etc, up \voiceThree s1 | s4 b4 c2 | } >>

Hangoszlopok

Egymáshoz közel elhelyezkedő, különböző szólamban levő hangok esetén kettő, esetenként több oszlopba rendezzük a hangokat, hogy a kottafejek fedését elkerüljük. Ezeket hangoszlopoknak hívjuk. Különálló oszlopokat hozunk létre minden szólamhoz és az éppen aktuális szólam-független eltolást minden oszlopra alkalmazzuk, ezzel elkerülve az ütközéseket. A fenti példában is ezt láthatjuk. A 2. ütemben a C a kettes szólamban eltolódik a D-tól jobbra (ami az első szólamban van) és a végső C akkord a hármas szólamban szintén eltolódik jobbra a többi hangtól.

A \shiftOn, \shiftOnn, \shiftOnnn, és \shiftOff parancsok meghatározzák, hogy melyik hangot vagy akkordot milyen mértékben kell megemelnünk ahhoz, hogy az ütközést elkerüljük. Alapértelmezett esetben, a külső szólamokban (az egyes és a kettes szólamban) a \shiftOff érvényes, amíg a köztes szólamokban (hármas és négyes) a \shiftOn. Eltolás esetén az egyes és a hármas szólam jobbra a kettes és a négyes balra tolódik

A \shiftOnn és \shiftOnnn további eltolási szinteket határoznak meg, melyek összetett esetekben ideiglenesen szükségesek lehetnek ahhoz, hogy elkerüljük az ütközéseket – lásd Valós zenei példa.

Egy hangoszlop egyszerre csak egy hangot (vagy akkordot) tartalmazhat egy szólamból szárral felfelé és egy másikat szárral lefelé. Ha két különböző szólambeli hang azonos irányú szárral kerül ugyanabba a pozícióba és egyik szólamban sincs eltolás vagy ugyanazt az eltolást adjuk meg, akkor a „Too many clashing note columns” hibaüzenetet kapjuk.

Lásd még

A kottaírás kézikönyve: (notation)Multiple voices section ‘Multiple voices’ in A kottaírás kézikönyve.

3.2.3 Szólamok és vokális zene

@translationof Voices and vocals

A vokális zene speciális nehézséget jelent: két kifejezést kell egyesíteni – hangokat és a szöveget.

Korábban már találkoztunk a \addlyrics{} paranccsal, ami az egyszerű kottákhoz elegendő. Azonban ez a módszer eléggé korlátolt. Bonyolultabb zene esetén, muszáj bevezetni a Lyrics környezetet a \new Lyrics paranccsal és közvetlenül összekötni a dalszöveget a hangjegyekkel. A \lyricsto{} parancs használatával hozzárendelhetjük a szöveget a megfelelő szólamhoz.

<< \new Voice = "one" \relative { \autoBeamOff \time 2/4 c''4 b8. a16 g4. f8 e4 d c2 } \new Lyrics \lyricsto "one" { No more let sins and sor -- rows grow. } >>

Megjegyzés: a dalszövegnek egy Voice környezethez kell kapcsolódnia, nem Staff környezethez. Ez egy olyan eset, amikor muszáj közvetlenül készíteni Staff és Voice környezetet is.

Az automatikus gerendázás -, amit a LilyPond használ - jól működik a hangszeres zenére, de nem túl jó a dalszövegek esetén, amikor előfordul, hogy nincs is szükség gerendákra vagy ha épp melizmát jeleznénk a dalszövegben. A fenti példában az \autoBeamOff paranccsal kikapcsoltuk az automatikus gerendázást.

A korábbi Judas Maccabæus példát használva nézzünk meg egy rugalmasabb módszert. Először írjuk újra változók használatával, így a zene és a dalszöveg a kotta struktúrájától különválik. Vezessünk be egy kottasorcsoportot, mely kórusszólamokat fog össze (ChoirStaff). A dalszöveget magát egy \lyricmode paranccsal vezetjük be, ezzel biztosítva, hogy dalszövegként és ne zeneként legyen értelmezve.

global = { \time 6/8 \partial 8 \key f \major} SopOneMusic = \relative { c''8 | c([ bes)] a a([ g)] f | f'4. b, | c4.~ 4 | } SopTwoMusic = \relative { r8 | r4. r4 c'8 | a'([ g)] f f([ e)] d | e([ d)] c bes' | } SopOneLyrics = \lyricmode { Let | flee -- cy flocks the | hills a -- dorn, __ | } SopTwoLyrics = \lyricmode { Let | flee -- cy flocks the | hills a -- dorn, | } \score { \new ChoirStaff << \new Staff << \new Voice = "SopOne" { \global \SopOneMusic } \new Lyrics \lyricsto "SopOne" { \SopOneLyrics } >> \new Staff << \new Voice = "SopTwo" { \global \SopTwoMusic } \new Lyrics \lyricsto "SopTwo" { \SopTwoLyrics } >> >> }

Ilyen az alapvető felépítése, struktúrája minden vokális zenének. Olykor több kottasor szükséges vagy több szólam van egy-egy kottasorban, esetleg több versszakból áll a dalszöveg. A változók, amik a zenét tartalmazzák, könnyen külön fájlokba is rendezhetők, ha túl hosszúak lennének.

Itt egy példa egy egyházi ének első sorára, aminek négy verszaka van, és négyszólamú kórusra íródott. Ebben az esetben a szavak mind a négy szólamra azonosak. Figyeljük meg, hogyan használjuk a változókat arra, hogy különválasszuk a kottát és a szavakat a kotta felépítésétől. Figyeljük meg, hogy a ‘TimeKey’ nevű változó számos parancsot tartalmaz, melyet mindkét kottasorban felhasználunk! Más példákban ez a közös változó gyakran ‘global’ néven szerepel.

TimeKey = { \time 4/4 \partial 4 \key c \major} SopMusic = \relative { c'4 | e4. e8 g4 g | a a g | } AltoMusic = \relative { c'4 | c4. c8 e4 e | f f e | } TenorMusic = \relative { e4 | g4. g8 c4. b8 | a8 b c d e4 | } BassMusic = \relative { c4 | c4. c8 c4 c | f8 g a b c4 | } VerseOne = \lyricmode { E -- | ter -- nal fa -- ther, | strong to save, | } VerseTwo = \lyricmode { O | Christ, whose voice the | wa -- ters heard, | } VerseThree = \lyricmode { O | Ho -- ly Spi -- rit, | who didst brood | } VerseFour = \lyricmode { O | Tri -- ni -- ty of | love and pow'r | } \score { \new ChoirStaff << \new Staff << \clef "treble" \new Voice = "Sop" { \voiceOne \TimeKey \SopMusic } \new Voice = "Alto" { \voiceTwo \AltoMusic } \new Lyrics \lyricsto "Sop" { \VerseOne } \new Lyrics \lyricsto "Sop" { \VerseTwo } \new Lyrics \lyricsto "Sop" { \VerseThree } \new Lyrics \lyricsto "Sop" { \VerseFour } >> \new Staff << \clef "bass" \new Voice = "Tenor" { \voiceOne \TimeKey \TenorMusic } \new Voice = "Bass" { \voiceTwo \BassMusic } >> >> }

A példát azzal fejezzük be, hogy megmutatjuk hogyan lehet egy olyan versszakot, ami kétféle refrénnel folytatódik, két ötvonalas kottában leírni. Az egymást követő (szekvenciális) és egyidejű (szimultán) részek leírása egy kottán belül elég trükkös, úgyhogy a magyarázatot óvatosan kövessük!

Kezdjük egy score blokkal, ami tartalmaz egy ChoirStaff-ot, úgy beágyazva, ahogy szeretnénk, hogy látszódjon a kórusrész kezdetén. Alapesetben szükség lenne hegyes zárójelekre ( << és >> ) a \new ChoirStaff után, hogy minden kottasor párhuzamos legyen, de most itt el szeretnénk kerülni a párhuzamosságot a szóló résznél, ezért zárójeleket használunk - bár a hegyes zárójelek nem árthatnak. A ChoirStaff-on belül először szerepeljen az a kottasor, ami a versszakot tartalmazni fogja. Hangokat és dalszöveget kell párhuzamosan tartalmaznia, tehát szükség lesz hegyes zárójelre a \new Voice és \new Lyrics esetén, hogy egy időben kezdődjenek:

versszakhangok = \relative { \clef "treble" \key g \major \time 3/4 g' g g | b b b | } szoveg = \lyricmode { One two three four five six } \score { \new ChoirStaff { \new Staff << \new Voice = "versszak" { \versszakhangok \break } \new Lyrics \lyricsto "versszak" { \szoveg } >> } }

Ezzel kész a verssor.

Folytatni szeretnénk a refrenA-val ugyanabban az ötvonalas kottában, míg a második ötvonal ezzel párhuzamosan lenne a refrenB-nek, tehát ez egy párhuzamos rész, ami rögtön a \break után jön a "versszak" nevű szólamban. Igen, a a "versszak" nevű szólamon belül! Íme a párhuzamos rész. Több kottasort írhatunk hasonló módon.

<<
  \refrenhangokA
  \new Lyrics \lyricsto versszak {
    \refrenszovegA
  }
  \new Staff <<
    \new Voice = "refrenB" {
      \refrenhangokB
    }
    \new Lyrics \lyricsto "refrenB" {
      \refrenszovegB
    }
  >>
>>

Itt a végső eredmény két kottasorral a kórusban, mutatva a verse Voice-on belül pozicionált párhuzamos részt:

versszakhangok = \relative { \clef "treble" \key g \major \time 3/4 g' g g | b b b | } refrenhangokA = \relative { \time 2/4 c'' c | g g \bar "|." } refrenhangokB = \relative { \clef "bass" \key g \major c e | d d | } szoveg = \lyricmode { One two three four five six } refrenszovegA = \lyricmode { la la la la } refrenszovegB = \lyricmode { dum dum dum dum } \score { \new ChoirStaff { \new Staff << \new Voice = "versszak" { \versszakhangok \break << \refrenhangokA \new Lyrics \lyricsto "versszak" { \refrenszovegA } \new Staff << \new Voice = "refrenB" { \refrenhangokB } \new Lyrics \lyricsto "refrenB" { \refrenszovegB } >> >> } \new Lyrics \lyricsto "versszak" { \szoveg } >> } }

Habár ez egy érdekes és hasznos példa arra, hogy megértsük, hogyan működnek az egymásutáni és egyidejű blokkok, gyakorlatban valószínűleg a többség ezt két \score blokként írná meg egy implicit \book blokkon belül, valahogy így:

versenotes = \relative { \clef "treble" \key g \major \time 3/4 g' g g | b b b | } refrainnotesA = \relative { \time 2/4 c'' c | g g \bar "|." } refrainnotesB = \relative { \clef "bass" \key g \major c e | d d | } versewords = \lyricmode { One two three four five six } refrainwordsA = \lyricmode { la la la la } refrainwordsB = \lyricmode { dum dum dum dum } \score { \new Staff << \new Voice = "verse" { \versenotes } \new Lyrics \lyricsto "verse" { \versewords } >> } \score { \new ChoirStaff << \new Staff << \new Voice = "refrainA" { \refrainnotesA } \new Lyrics \lyricsto "refrainA" { \refrainwordsA } >> \new Staff << \new Voice = "refrainB" { \refrainnotesB } \new Lyrics \lyricsto "refrainB" { \refrainwordsB } >> >> }

Lásd még

A kottaírás kézikönyve: (notation)Vocal music section ‘Vocal music’ in A kottaírás kézikönyve.

This document was generated by gub on július 13, 2020 using texi2html 1.82.

Más nyelvek: English, català, česky, deutsch, español, français, italiano, 日本語, nederlands.
Az automatikus nyelvválasztásról.